Az analóg lassúság értelme
A digitális technikák világa lüktet. Kattintunk, frissítünk, verziózunk, törlünk, újrakezdünk. A fotózásban és a tervezésben egyaránt végtelen a próbálkozás lehetősége és ezzel együtt eltűnt a tét.
Rövid, őszinte írások a tervezés és fotózás határán. A mesterség csendes rétegei, a gyakorlatból és a mindennapokból fakadó tanulságok.
A digitális technikák világa lüktet. Kattintunk, frissítünk, verziózunk, törlünk, újrakezdünk. A fotózásban és a tervezésben egyaránt végtelen a próbálkozás lehetősége és ezzel együtt eltűnt a tét.
Túl vagyok a nyolcadik aktív hetemen. Heti három edzést tűztem ki magam elé: két futás munka után, vagy este — és egy úszás korán reggel, még mielőtt a világ felébred.
Öcsém még szeptemberben meglepett egy különös ajándékkal: egy 250-es érzékenységű, finomszemcsés, pánkromatikus, fekete-fehér, 35 mm-es mozi-nyersanyaggal. A fajta, amit már nem nagyon látni a boltokban, és amit illik megbecsülni, nem csak elhasználni. Az elmúlt években eladtam a legtöbb analóg gépemet, és valahogy a film is kikopott a kezeim közül. A digitális kényelme alatt elnémult az a fajta várakozás, amit régen minden kocka jelentett. Maradt ugyan néhány kis kompakt a fiók mélyén, de ezt a filmet valami méltóval szerettem volna megetetni.
Gondolom nem csak nekem ugrik be Rév Marcell neve az Eufória sorozat hallatán. A produkció néhány héttel ezelőtt elindult a második évaddal az HBO GO-n, melynek sajátossága, hogy Marcell a teljes anyagot analóg filmre forgatta.
Jól indul az év. Édesapám nekem adta apai nagyapám, id. Vas Károly féltve őrzött negatívjait. Számomra ez hatalmas ajándék, főleg így, hogy a fényképezés lett a hivatásom. Nehéz szavakba önteni, mit jelent ez.